2014. november 23., vasárnap

Rendszervaku Softbox (80x80cm) a Photoking-től. (beszámoló)

A PHOTOKING jóvoltából hozzám került tesztelésre egy rendszervaku softbox, mely nem tartozik a bonyolultabb fotográfiai termékek közé. Éppen ezért egy szimpla teszt helyett sokkal inkább élménybeszámoló jelleggel ismertetném.


A rendszervakuk számos előnyük mellett önmagukban sajnos túlságosan kis fényfelületet, és ezáltal kontrasztos, éles árnyékot produkálnak. Ez néha jó és szükséges, de az esetek többségében elkerülhetetlen valamilyen fényformáló alkalmazása. A viszonylag olcsó és hordozható rendszervakuk esetében vagy stúdióvakuhoz gyártott fényformálót vásárolunk (ilyenkor szükségünk lesz egy köztes adapterre), vagy speciálisan rendszervakukhoz készített terméket veszünk.

A rendszervaku softbox első és legfontosabb előnye a hordozhatóságá- ban rejlik. Összecsomagolva ugyanis elfér egy mindössze 35x25x11,5cm méretű táskában, súlya pedig alig másfél kiló. Az alábbi képen a táska és annak tartalma látható.


A csomag tartalmazza a derítőlaphoz hasonlóan összehajtogatható softbox fényszóró részét, külső és belső diffúzort, valamint a vakutartót, mely lehetővé teszi a fényformáló különböző szögben való döntését is.

Összeszereléskor az egyetlen apró probléma, amivel találkoztam, a vaku felfogatása volt. A gond természetesen nem szerkezeti hibából fakad, hanem mindössze abból, hogy normál felfogatás esetén a rádiós vakuvezérlőm miatt nem fér hozzá rendesen a vakum a softboxhoz.


- Első ránézésre némileg zavaró probléma, de elég egyszerűen orvosolható, íme:


Kissé nyakatekert megoldás, de működik. Természetesen a legjobb és legesztétikusabb az alábbi képen látható felépítés, ekkor ugyanis nem a vakupapucson keresztül, hanem egy külön kábellel kötjük össze a vezérlő egységet a vakuval:


A rendszervakukhoz általában (stúdiós társaikkal ellentétben) egyenlő oldalú softboxokat készítenek. Ezek közül a mostani, a 80x80cm-es verzió az egyik legnagyobb.

- diffúzorok nélkül - belső diffúzorral - külső diffúzorral -

Állvány tekintetében, egy ekkora méretű softboxnál már érdemesebb egy nehezebb, nagyobb teherbírású, nagy terpesztésűt választani. Természetesen egy kisebb vakuállvány is elbírja, de stabilitás szempontjából azért jóval kétségesebb lesz a végeredmény, mint egy normális stúdióállványnál. Kültéri használat esetén pedig mindenképpen ajánlott a stabilabb állvány.

Az egyik talán leginkább tesztelésre szoruló területe egy softboxnak a diffúzorok minősége. Ugyanis ez határozza meg, hogy rendszervaku használat ellenére mennyire kapunk egyenletesen megvilágított, négyszög alakú fehér felületet a tükröződésekben. Ez az egyik legnagyobb különbség például az olcsó ebay-es és a némileg drágább itthoni verziók között. Ezen a téren is jelesre vizsgázott a PHOTOKING által forgalmazott tesztalany. 

A softbox fényszórási egyenletessége nem csupán a diffúzorok minőségétől függ, hanem a vaku zoom értékének helyes megválasztásától is. Az alábbi képeken látható, hogyan hatnak a különböző vakubeállítások a diffúzorfelület fényeloszlására. (A fényerőt minimálisra csökkentettem annak érdekében, hogy könnyebben észlelhetők legyenek a különbségek. Attól függetlenül pedig, hogy a legideálisabb beállításnál is érzékelhető, némi négyzetes egyenetlenségű eloszlás, a végeredmény normális fényerőnél homogén, fehér felület lesz.)
 vaku zoom: 24mm + diffúzorkupak

vaku zoom: 24mm

vaku zoom: 105mm

vaku zoom: 24mm + beépített vaku diffúzor

Amint az a fenti képeken is látszik, a legjobb eredményt a negyedik beállítással sikerült elérni. Hogy meggyőződjünk a tükröződésekben fellelhető homogén fehér felületről, íme egy kivágás az egyik tesztképemből. A hangsúly a szemben tükröződő softboxon van.


Lássuk a softboxot néhány gyakorlati használat esetén:

Portré: 
Ez első hallásra nyilvánvaló, de azért vannak itt is korlátok. Méretéből adódóan (annak ellenére, hogy a rendszervaku softboxok között ez nagynak számít) közel sem alkalmas egész alakos portrék megvilágítására. Természetesen, ha kellő távolságra helyezzük a fotózandó alanytól, akkor mindenhova elér a fénye. Ebben az esetben azonban az árnyékok is keményebbek lesznek, valamint a vaku fényerejét is növelnünk kell. A lényeg tehát, hogy arc, félalakos portrékra kiváló, valamint kutya, macska, házi pocoknál is tökéletes lesz. :)
A kezdő fotósok sokszor elkövetik azt a hibát, hogy stúdióvilágítás terén egyszerre a legbonyolultabb és legösszetettebb, több vakus beállításokat próbálják leutánozni. Pedig az alapok elsajátításához bőven elég egy fényforrással kezdeni. Sőt, elég sok profi fotós készített már lélegzetelállító portrét mindössze egyetlen vaku segítségével.
Az alábbi kép egy egyszerű példa félalakos portréra, egyetlen softbox segítségével:


Illusztráció a kép elkészítéséről: 

(balról árnyékoló, jobbról softbox)

Tárgyfotó:
Tudom, nem éppen egy kimondott stripbox, ettől függetlenül megvan benne minden, aminek segítségével, s némi kompromisszummal bőven használható tárgyak fotózására is. A trükk egyszerű: kell egy nagy papír mint végtelen háttér, jobbról, 45fokos szögből a softbox, balról pedig egy derítőlap, és máris az alábbi képekhez hasonló fotókkal örvendeztethetjük az ügyfeleket.



Makró:
Igaz, hogy a makrófotózás terén sokkal inkább megszokottak a kisebb, úgynevezett mini fényformálók, de egy ekkora softbox-al is bőven megéri kísérletezgetni. Íme egy példa:


Összefoglaló: 

A PHOTOKING 80x80cm nagyságú rendszervaku softboxa felhasználhatóság terén igazán sokoldalú és ha kihasználja az ember, akkor mindenképpen megéri beszerezni. Anyagfelhasználás terén nem találtam benne kivetni valót, ahogy az építési minőségre sem lehet panasz. A külső diffúzor tépőzárjának kialakítása például igazán robosztus.

Ha van egy erősebb monopod és egy hozzáértő asszisztens, akkor külső helyszíneken mindenképpen érdemes hanyagolni a sima állványt. Egy monopodra szerelt softbox gyorsabb, mobilabb, egyszerűbb kültéri fotózások alkalmával, valamint kevesebb helyet is foglal. 

Köszönet a győri PHOTOKING-nek, amiért biztosította számomra a terméket.
Farkas Attila
2014.11.23.

Az oldalon található képek Farkas Attila szellemi tulajdonát képezik.
Minden jog fenntartva!

2014. június 29., vasárnap

Már megint a hold!

Fotózok én, csak épp a publikálásukra nem jut idő, vagy nem sikerül arra érdemes képet készíteni.
Azért válogatok az utóbbi idők terméséből. Elsőként kezdve azzal, hogy igen, már megint asztrofotóztam, és igen, lehetőségeimhez mérten már megint a holdat. A múltkori telihold után akartam valami részletgazdagabb felvételt, így most egy másik makró-szettel próbálkoztam. A kép különlegessége talán az, hogy színeket is tartalmaz. Szabad szemmel ugyanis nem láthatjuk ezeket az apró szín-részleteket, ahogyan a holdunkról a föld atmoszféráján keresztül visszajutnak hozzánk a nap sugarai. Természetesen némi grafikai utómunkával felerősíthetőek ezek a fénytani hatások.

zársebesség:1/320s   blende:f/2.8   ISO:2000   fókusztáv:28mm is :)

2014. május 3., szombat

Nem szoktam kávézni...

Nem szoktam kávézni, teázni is csak ritkán, így tehát tea-kávéházakba sem sűrűn járok. Kivéve, ha fotózni kell. Szeretem az ilyen jellegű munkákat, ugyanis igazán sokrétű tud lenni. Építészeti oldalról meg kell ragadni az adott helyszín hangulatát, a termékfotókkal pedig illusztrálni mindent, mi szem, de inkább szájnak ingere. :)
Kétféle dolgot könyveltem el kihívásként a munka során. Az egyik az idő volt, mely szinte minden fotózáson ellenünk dolgozik. Néha tényleg csak egy óránk van olyan helyszíneken, ahol egész nap tudnánk fotózni. A másik dolog pedig a világítás által megteremtett hangulat minél hűebb ábrázolása. Ilyenkor nem szabad görcsösen ragaszkodni a lexikális fehéregyensúlyhoz, mert akkor pont a lényeg veszik el.

zársebesség:1/125s   blende:f/1.8   ISO:640   fókusztáv:50mm
 

2014. március 27., csütörtök

Éljen a tavasz és a makrófotózás (is) :)

Túl kellett lépnem azon, hogy feleslegesen idegeskedek a publikálható képeim mennyisége miatt. Jelentem ez a túllépés olyannyira sikerült, hogy az idén még nem publikáltam fotót, tehát mondhatni átestem a ló másik oldalára.
Mentegetőzés helyett inkább arról írok, hogy mi a megoldás. Csinálni kell, menni kell, FOTÓZNI KELL! Tudom, hogy évszázados kliséket puffogtatok, de ez az igazság. Nagyon könnyű elkényelmesedni, ellustulni a digitális képalkotás területén is. Fáradtak vagyunk, rossz az idő, nem süt a nap, vagy éppen süt, majd holnap, majd hétvégén, és a végén március végén kezdem meg a blogom 2014-es szintű bővítését. Ez így szakmai szemmel nézve bűn, és a büntetés az elmaradt alkotási mámor, ami pedig nem kellemes.
Az alábbi kép akkor készült, amikor már tényleg semmi kedvem nem volt fotózni és a hócipőm is mindennel tele volt csak éppen hóval nem. Tehát kedves olvasóm, ha ma még nem fotóztál, akkor tedd meg, teljesen mindegy, hogy mit, az sem baj, ha értékelhetetlen lesz, vagy csak tíz percre mész ki méheket hajkurászni a kertbe, mert az is több mint a semmi. Sőt nagyon is sokat jelent!

zársebesség:1/100s   blende:N/A   ISO:400   fókusztáv:28mm (fordított)
 

2013. december 21., szombat

Naplemente Pozsonyban

Múlt héten az Arrabona Fotósok busszal is mérhető mennyiségben megszállta a Szlovák fővárost. Témában nem volt hiány, de valahogy mégis jelentős időbe telt a környéket szakmai szemmel is felderíteni, hiszen ha elmegyünk egy szép panoráma előtt máris azon jár az eszünk, hogy egy esti órában bizony sokkal szebben is meg lehetne örökíteni a látottakat.
Az alábbi kép is így született. Kinéztük napközben, megfotóztuk, és rögtön tudtuk, hogy oda vissza kell menni napnyugtakor. Némi csoportos kitérő miatt mondjuk rendesen megfutottuk a távot, hogy még elcsípjük a napot a horizonton, de alighanem megérte. :)

zársebesség:1/2000s   blende:f/2.8   ISO:200   fókusztáv:200mm
 

2013. november 24., vasárnap

Győri Nemzeti Színház - sajtófotózás: SAKK a musical

Ismét nem kapkodtam el, szépen "megvártam", amíg eltelt egy hónap a legutolsó posztolás óta. Úgy tűnik, hogy minél többet fejlődök, annál inkább magasabbra kerül a léc, kritikusabb leszek önmagammal szemben, s a cél profizmus.
No de annyi baj legyen, hiszen végre musicalt fotózhattam a győri színházban. Sajnos számomra újfent ismeretlen darabról volt szó, így egy csomó színpadi helyzet felkészületlenül ért, de ebből is tanul az ember.

zársebesség:1/1250s   blende:f/2.8   ISO:1250   fókusztáv:70mm
 

2013. október 22., kedd

Az éj hatalmas madara...

Sokan azt hiszik, hogy egy csodaszép tájképfotóhoz elég egy nagylátószögű objektív. Mert akkora perspektívában minden szokatlan és szép. Nos a szokatlan még talán stimmel is, de a szépséghez sok más tényezőre is szükség van.
Szép, sőt magával ragadó csak az lesz, ami önmagában is az. Ha üres az égbolt, vagy szürkés a sok felhőtől, akkor bizony nincsen könnyű dolgunk. Ha nem kelünk hajnalban egy napfelkeltéhez, vagy nem lámpázunk a sötétben egy kék órához, akkor szintén két kézzel vakarhatjuk a fejünket egy díjnyertes kompozícióhoz. Ami pedig talán az egyik legfontosabb az a különleges nézőpont. Az emberek számára csak az a látvány érdekes, mely a legkevésbé sem hétköznapi. Az alábbi képem ezeknek a szabályoknak próbál megfelelni.

zársebesség:20s   blende:f/11   ISO:200   fókusztáv:17mm