Fényhiány

Azt szokták mondani, hogy egy kép akkor jó igazán, ha mesél, ha megmozgat bennünk valamit, ha elindítja fantáziánkat, vagy csak szimplán kivált valamilyen érzést a nézőből. Az sem utolsó szempont, amikor a készítő mondanivalója tudatosul abban a személyben aki a képet nézi.
Nem állítom, hogy a mostani képem rendelkezik a fotográfia előbb felsorolt pozitív tulajdonságaival, de számomra bizonyos szempontok alapján mégis beszédes a téma. Egy olyan lelkületű kompozíciót szerettem volna létrehozni, melyben a fény léte és hiánya áll szemben egymással, akárcsak a mai világban.
A kép rideg, sötét mivoltát ugyanis nem csak a környezet és annak megvilágítása adja, hanem sokkal inkább a belső fény hiánya. Az volt az elsődleges célom a lángot nélkülöző mécses ábrázolásával, hogy a néző minél tovább elmerül a képben annál inkább erősödjön benne a belső tűz utáni vágy. Nem szeretnék itt a blog keretein belül hosszas filozofálgatásokba belemenni, de sajnos mai világunkban egyre inkább azt lehet látni, hogy a csillogás és rivaldafények külsőségeihez sokszor üres, sötét, füsttel teli belső párosul.

zársebesség:1/50s   blende:f/5.6   ISO:100   fókusztáv:50mm

NikonD5100 + Nikon 50mm 1.8G + Nikon SB-700